kedd, július 11, 2006
jó, akkor kibököm.
szóval igen, kíváncsi vagyok, nagyon. jobban, mint az átlag emberek. de ettől én még nem vagyok egy bulvár lap, se pletykás. és nem értem, ha kérdezek vmit, akkor miért nem lehet rá válaszolni? vagy azt mondani, h "bocsi, ezt nem mondom el, maradjon az én titkom". teljesen hülyének, gyereknek kell nézni, és abszolult lenézni? kurva nehéz egyenrangú partnerként kezelni? miért félti mindenki minden dolgát? tudomásom szerint nem létezik már az ÁVH. vagy miért rettenek el a választól olyan emberek, akik wiwre felírják a személyes adataikat, netán még nyilvános naplót is vezetnek? ha ő írja le az oké, ha megkérdezik, akkor már véletlenül se mondaná el.
de nyilván bennem vana a hiba, gyerekes dolog, hogy érdeklődök, és nem akarok buta lenni, mint a többi. amúgy mondjon már el nekem valaki egy esetet, hogy a róla kapott információval visszaéltem. én nem emlékszek ilyenre, de nyugodtan frissítheti valaki a memóriámat. mert ha történt ilyen, akkor megértem, ne mondjon el nekem senki semmit, de ha nem volt, akkor miért ne? persze, vannak kényes témák (szex, politika, anyám kínja), ami egyes embereket zavar, jelzi előre, és én nem terelem arra a témát.
azt elég gyenge érvnek tartom, h foglalkozzak magammal. ez hülyeség. ha mindenki magával foglalkozna csak, akkor már rég kihalt volna az emberiség. ilyen vagy olyan okból, de törődünk a másikkal. akár negatív, akár pozitív értelemben. tehát nekem ne mondja senki, hogy foglalkozzak csak magammal, amikor ő se tetszi. ez így, hogyis mondjam: álszentség. ne feddjenek meg olyanért, amit más is elkövet.
a másik dolog, ami zavar az a közönyösség. nem azt mondom, hogy ítéljünk el mindenkit előre, végletekig, de azt nem hiszem el, hogy az emberek csak úgy mozognak a világban, hogy semmiről semmit nem gondolnak. elmennek egy baleset mellett, és simán fapofával elandalognak? lát az utcán egy másik embert, és nem jut eszébe semmi róla? se az hogy tetszik / nem tetszik a ruhája, semmire se emlékezik, se semmi? mert ha ez valóban így van, akkor hatalmas nagy zombik vagyunk, ennyi erővel élhetnénk a Matrixban agyunkat úgy se használjuk, elég lenne ha csak a testünk egy hatalmas bioelem lenne. szóval merjünk gondolkodni, a gondolatainkat és tetteinket elmondani, elmagyarázni, ha szükséges, és tessék nemet mondani, ha kell. megértem, nem vagyok hülyegyerek, ne kezeljetek úgy, én is egyenragú fél vagyok. akinek meg felsőbbrangúsági érzése van, az menjen pszcihológushoz. tudok ajánlani egy jót.
tehát, rajta: cáfoljon meg aki tud.
szóval igen, kíváncsi vagyok, nagyon. jobban, mint az átlag emberek. de ettől én még nem vagyok egy bulvár lap, se pletykás. és nem értem, ha kérdezek vmit, akkor miért nem lehet rá válaszolni? vagy azt mondani, h "bocsi, ezt nem mondom el, maradjon az én titkom". teljesen hülyének, gyereknek kell nézni, és abszolult lenézni? kurva nehéz egyenrangú partnerként kezelni? miért félti mindenki minden dolgát? tudomásom szerint nem létezik már az ÁVH. vagy miért rettenek el a választól olyan emberek, akik wiwre felírják a személyes adataikat, netán még nyilvános naplót is vezetnek? ha ő írja le az oké, ha megkérdezik, akkor már véletlenül se mondaná el.
de nyilván bennem vana a hiba, gyerekes dolog, hogy érdeklődök, és nem akarok buta lenni, mint a többi. amúgy mondjon már el nekem valaki egy esetet, hogy a róla kapott információval visszaéltem. én nem emlékszek ilyenre, de nyugodtan frissítheti valaki a memóriámat. mert ha történt ilyen, akkor megértem, ne mondjon el nekem senki semmit, de ha nem volt, akkor miért ne? persze, vannak kényes témák (szex, politika, anyám kínja), ami egyes embereket zavar, jelzi előre, és én nem terelem arra a témát.
azt elég gyenge érvnek tartom, h foglalkozzak magammal. ez hülyeség. ha mindenki magával foglalkozna csak, akkor már rég kihalt volna az emberiség. ilyen vagy olyan okból, de törődünk a másikkal. akár negatív, akár pozitív értelemben. tehát nekem ne mondja senki, hogy foglalkozzak csak magammal, amikor ő se tetszi. ez így, hogyis mondjam: álszentség. ne feddjenek meg olyanért, amit más is elkövet.
a másik dolog, ami zavar az a közönyösség. nem azt mondom, hogy ítéljünk el mindenkit előre, végletekig, de azt nem hiszem el, hogy az emberek csak úgy mozognak a világban, hogy semmiről semmit nem gondolnak. elmennek egy baleset mellett, és simán fapofával elandalognak? lát az utcán egy másik embert, és nem jut eszébe semmi róla? se az hogy tetszik / nem tetszik a ruhája, semmire se emlékezik, se semmi? mert ha ez valóban így van, akkor hatalmas nagy zombik vagyunk, ennyi erővel élhetnénk a Matrixban agyunkat úgy se használjuk, elég lenne ha csak a testünk egy hatalmas bioelem lenne. szóval merjünk gondolkodni, a gondolatainkat és tetteinket elmondani, elmagyarázni, ha szükséges, és tessék nemet mondani, ha kell. megértem, nem vagyok hülyegyerek, ne kezeljetek úgy, én is egyenragú fél vagyok. akinek meg felsőbbrangúsági érzése van, az menjen pszcihológushoz. tudok ajánlani egy jót.
tehát, rajta: cáfoljon meg aki tud.
